Aki 1956-ról gondolkodik, beszél, az elsősorban a mának kérdéseire, tusakodásaira keresi a válaszokat – hangzott el az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulóján Kolozsváron szervezett megemlékezésen. A Kolozsvár Társaság és az Kolozs megyei RMDSZ szervezte esemény a sétatéri 1956-os emlékműnél zajlott, a nap folyamán ugyanakkor számos helyszínen emlékeztek a 60 évvel korábbi eseményekre.

A sétatéri megemlékezésen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, valamint a Római Katolikus Egyház képviseletében Veres Stelian segédlelkész szólalt fel.

Kántor Lajos akadémikus, a Kolozsvár Társaság elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott, jövőnk reményében illúziómentesen, ám gerincünkre vigyázva, fel nem adva a hitet, hogy lehet gerinctörés-mentes és nem is gerincferdüléses fiatalokat nevelni. Korszerű, baráti szellemű Kolozsvár világán kell dolgozni, lebontva önmagunk határait is – mondta.

"A mi 56-unk akkor kezdődött, amikor a forradalmat eltiporták, és áldozatunk nem volt kisebb" – emelte ki beszédében Dávid Gyula. Az irodalomtörténész, 1956-os elítélt úgy fogalmazott, a kérdés marad, hogy mit jelent a mai szabadnak tartott világban a forradalom emléke. Feltette a kérdést: képesek volnánk-e ma arra, amire hatvan évvel ezelőtt a magyar közösség?

Együtt építkezés vagy gyanakvás és megfélemlítés

A kolozsvári polgárként felkonferált Horváth Anna, hivatalától eltiltott kolozsvári alpolgármester ünnepi beszédében arra világított rá, a magyar szabadság ünnepén beszélni kell arról, hogy szabadság csak ott lehet, ahol félelem nem írja fel az emberi szabadságot és közösségi törekvéseket.

„Aki 1956-ról gondolkodik, beszél, az elsősorban a mának kérdéseire, tusakodásaira keresi a válaszokat”, fogalmazott Horváth rámutatva: ma a magyar nemzet Erdélyben olyan többségi társadalom része, amelyek a gyanakvás, félelem, széthúzás tesz sebezhetővé és könnyen manipulálhótóvá. Az emberek elveszítik vezetőikbe, törvényeikbe, intézményeikbe vetett hitüket, így illan el a szabadságunk – mondta. Akik ma közéleti szerepet vállalnak, ha életüket nem is, de tisztességüket, emberi méltóságukat kockára teszik, a többségi társadalomnak el kell döntenie, hogy a közös építkezés vagy a gyanakvás és megfélemlítés útjára lépünk, fogalmazott Horváth.

A megemlékezésen a János Zsigmond Unitárius Kollégium kórusa énekelt.

Vasárnap Kolozsváron egész napos ünnepségsorozattal tisztelegtek a forradalom emléke előtt. Délelőtt ünnepi istentiszteletet és megemlékezést tartottak a belvárosi unitárius templomban, megkoszorúzták a Protestáns Teológiai Intézet 56-os emlékművét, megnyitották az Erdélyi Református Múzeumban látogatható 1956 Erdélyben és az 1956 a magyar kortárs művészetben című kiállításokat. Délután ünnepi felekezetközti istentisztelet zajlott az unitárius templomban, 18 órára a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek és zenekarának előadását hirdették meg, 19:56-ra pedig fáklyásmenetet Dsida Jenő sírjához, verses, énekes összeállítás és rövid történelmi áttekintés mellett.